gyermekkoromban imádtam a paradicsomlevest, és a meggylevest is. elég furcsa, hogy pont ezeket a leveseket imádtam, amiket még a felnőttek se mind szeretnek, nemhogy a gyermekek. lehet, mert mindkettő piros? na, mittudomén. de szerintem azért nem szeretik egyesek a paradicsomlevest, mert savanykás.
ez a paradicsomleves úgy született, hogy nem volt zellergyökér. de attól még megvágtam egy fej hagymát, megdinszteltem, beledinszteltem egy apróra vágott árdét (paprikát) is, két, ugyancsak apróra vágott murokkal (Vera miatt is írom magyarul zárójelben :), tehát sárgarépával), egy maréknyi rizzsel és felöntöttem annyi vizzel, hogy lepje el, hagytam rotyogni, aztán felöntöttem egy liternyi paradicsomlével. amikor minden megfőtt, tettem bele egy fakanál lisztből rántást, hagytam ismét kicsit rotyogni, és ekkor jött a két szurprájz, egyik a Macalik féle füszerkeverék (Macalik Ernő Csíkkarcfalván lakik, kb.7o-8o gyógynövényfajt gyűjt és termeszt, tea- és füszerkeverékeit gyógyszertárakban is forgalmazzák), ez éppen bazsalikomot, szurokfüvet, csombort, kapormagot, borsikabogyót, koriandermagot, mustármagot és édespaprikát tartalmaz, és a philadelphia krémsajt, amiból Jany ötleteiből kiindulva, hogy krémesebb állaga legyen és finomabb íze a levesnek, beletettem egy jó evőkanálnyit. utána jött a "rongy", egy tojást elkevertem, felvertem egy kis liszttel, csak annyira, hogy lágy maradjon a massza és villával lassan beleeresztettem a fővő levesbe. A végén só, bors, kb egy deci tej, kevés, apróra vágott zellerlevél. Nagyon finom, érdemes kipróbálni olyanon, aki nem szereti az átlag paradicsomlevest, ha nem szereti, legfeljebb másnapra is marad levesed :)
bonápp :))
Fincsinek hangzik, ki si fogom probálni.
VálaszTörlés