Clafoutis, avagy a legegyszerűbb gyümölcslepény

Az eredeti recept Niki konyhájából származik, Pécsről. Nem ismerem személyesen, de nagyon tetszenek ételfotói és lankadatlan buzgalma, amivel főz, fotóz, dolgozik, kutyát sétáltat, stb. Ilyenkor hosszan merengek azon, hogy az idő egyesekkel mennyire kegyes és milyen nagyon sokmindenre telik belőle.

A próbalepény olyan gyorsan sikerült olyan finomra, hogy még két ráadást eszközöltem belőle, aznapra, a vendégeknek és másnapra, vendégségbe. Aki kóstolta, sütötte tovább. Valószínű azért, mert a világ leggyorsabban elfogyó süteményével álltak szemben.

Szóval begyújtassz a lerbe, kivajazol, lisztezel egy kerek pite formát, de a tortaforma is megteszi (lehet sütőpapírral is próbálkozni, de tapasztalatom szerint túlfolyik mindig rajta és akkor vakarhatod a teflont).

Megmosol két barackot, vagy két marék málnát, vagy két marék ribizlit vagy epret vagy amilyen gyümölcsöd a házban akad (mi a meggyel és az őszibarackkal szerettük a legjobban).

10 deka vajat megolvasztasz, 2,5 deci (kismamáknak: egy cumisüveg) tejet simára kavarsz 3 púpozott kanál liszttel és három kanál cukorral. A vajhoz töltöd és kavargatod. Felversz 3 tojás (mint a rántottát) és ezt is hozzátöltöd, addig melengeted a tüzön, amíg sűrüsödni kezd. Leveszed, beletöltöd a formába (ne ijedj meg, az enyém is pont ilyen hígan lötyög, és nem, nem marad ilyen), rászóród a gyümölcsöt ( ha nagyon leves a gyümölcs, megforgathatod lisztben, akkor nem a tepsi alján köt ki).

Beteszed a lerbe és 45-50 percig sütöd.

Akkor a család öt perc alatt megeszi és kezdheted előlről.

(kép: never-a-dull.blogspot.com)

paradicsomleves azoknak, akik nem szeretik a paradicsomlevest

gyermekkoromban imádtam a paradicsomlevest, és a meggylevest is. elég furcsa, hogy pont ezeket a leveseket imádtam, amiket még a felnőttek se mind szeretnek, nemhogy a gyermekek. lehet, mert mindkettő piros? na, mittudomén. de szerintem azért nem szeretik egyesek a paradicsomlevest, mert savanykás.

ez a paradicsomleves úgy született, hogy nem volt zellergyökér. de attól még megvágtam egy fej hagymát, megdinszteltem, beledinszteltem egy apróra vágott árdét (paprikát) is, két, ugyancsak apróra vágott murokkal (Vera miatt is írom magyarul zárójelben :), tehát sárgarépával), egy maréknyi rizzsel és felöntöttem annyi vizzel, hogy lepje el, hagytam rotyogni, aztán felöntöttem egy liternyi paradicsomlével. amikor minden megfőtt, tettem bele egy fakanál lisztből rántást, hagytam ismét kicsit rotyogni, és ekkor jött a két szurprájz, egyik a Macalik féle füszerkeverék (Macalik Ernő Csíkkarcfalván lakik, kb.7o-8o gyógynövényfajt gyűjt és termeszt, tea- és füszerkeverékeit gyógyszertárakban is forgalmazzák), ez éppen bazsalikomot, szurokfüvet, csombort, kapormagot, borsikabogyót, koriandermagot, mustármagot és édespaprikát tartalmaz, és a philadelphia krémsajt, amiból Jany ötleteiből kiindulva, hogy krémesebb állaga legyen és finomabb íze a levesnek, beletettem egy jó evőkanálnyit. utána jött a "rongy", egy tojást elkevertem, felvertem egy kis liszttel, csak annyira, hogy lágy maradjon a massza és villával lassan beleeresztettem a fővő levesbe. A végén só, bors, kb egy deci tej, kevés, apróra vágott zellerlevél. Nagyon finom, érdemes kipróbálni olyanon, aki nem szereti az átlag paradicsomlevest, ha nem szereti, legfeljebb másnapra is marad levesed :)
bonápp :))

Brokkoli a la brokkoli a la Edward

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy dokfilmet a brokkoliról, ami szerint, aki rendszeresen fogyaszt brokkolit, az nem betegszik meg rákban. Eltátottam a szám, mert nálunk csak szerényebb, fehérebb testvére, a karfiol volt csak ismeretes, az se divatos. Kezdtem itt-ott, vendéglőkben bebrokkolizni. És lassan, de biztosan belehabarodtam. Aztán vegahajlamom kezembe hozta Edward Espe Brown egyik könyvét, benne egy csudálatos brokkolis recepttel. Azóta is házikedvenc, ha vendéget akarok bűvölni, akkor is biztos módszer.

Egy fél kiló laskát (tésztát) odateszek főni, amikor már majdnem puha, behajigálom a kis rózsákra bontott egy-két brokkolifejet, kb egyszerre lesznek kész, a laska puha lesz, a brokkoli enyhén puha, nem főzzük szét.

Amíg ezek rotyognak, egy bögrébe beleteszek kb 2 apróra vágott zöldhagymát, egy kisebb fej apróra vágott fokhagymát, egy jó nagy csokor apróra vágott friss petrezselyemzöldet, kb 2-3 evőkanálnyi mustárt, egy kis olívaolajat és pár csipetnyi sót, borsot. Ha van puliszkakeverő, azzal jól össze lehet nyomkodni ezeket a finomságokat, de, ha nincs, akkor egy kanállal is sikerülhet, vagy egy vastagabb nyelű fakanál végével. Azért ez a nyomkodás, hogy jól érjenek össze az ízek. Aztán odateszek egy serpenyőbe/tálba/lábosba kb egy deci olivaolajat, ha van vaj, jöhet egy negyed csomagnyi vaj is, ha nincs, akkor majd a végén egy joghurt (ez már saját kitaláció), és amikor forró, belekeverem a bögre tartalmát. Épp egy picit hagyom csak a tűzön, hogy ne változzék meg nagyon az összetevők íze.

Ekkorra pont készen lesz a laskás brokkoli, leszűröm és beleöntöm a serpenyőbe. Összekeverem és cuppogatok mellé. Nyámm, ahogy Márkus mondaná :)))

Ha nincs brokkoli, jó a karfiol is.

Még valamit szeretnék eszébe juttatni a kedves csatlakozónak, hogy, ha lefordítja recepjét valamilyen más nyelvre, akkor a címkéhez írja oda a nyelvet.



Şi aici traducerea românească pentru colegele mele. Totul a inceput, cand am vazut un film documentar despre brokkoli, conform caruia, cel, care mananca in mod regulat brokkoli, nu se inbolnaveste de cancer. Mi-am cascat gura, pentru ca pe la noi era cunoscut doar fratele mai alb al lui brokkoli, conopida, si nici aia nu era la moda. Am inceput sa ma brokkolesc pe la restaurante. Si, incetul cu incetul m-am indragostit de el. Pe urma tendintele mele vegetariene mi-au adus in mana o carte de a lui Edward Espe Brown
cu o reteta minunata de brokkoli. Si de atunci acesta este unul dintre favoritii intregii case, daca vin oaspeti si vreau sa-i vrajesc, metoda aceasta este sigura.

Pun la fiert jumatate de kg de paste, cand sunt aproape moi arunc in apa brokkoli, pe care mai devreme le-am desfacut in capulete mai mici, se fac cam in acelasi timp, pastele devin moi, iar brokkoli doar pe jumatate fiert, nu-i fierbem pana devin extra moi.

Pana ce acestea se fierb, pn intr-un bol doua cepe verzi maruntite, un cap mai mic de usturoi maruntit, o legatura zdravana de patrunjel verde maruntit, 2-3 linguri de mustar, putin ulei de masline si putin sare, piper. Le strivesc cu coada unei linguri de lemn, sau cu o lingura, ca sa se "coace" aromele acestor bunatati. Pe urma pun intr-o tigaie sau oala cc 100 ml de olei de masline, daca e unt, si un sfert de pachet de unt, daca nu, atunci un iaurt la sfarsit (acesta este inventie proprie) si cand acesta e fierbinte, adaug acesteia continutul bolului. Las pe foc doar putin timp, ca aromele sa nu se piarda, schimbe.

Pana termin cu acesta, se fac taiteii cu brokkoli, le strecor, le pun in tigaie si le amestec. Si doresc pofta buna tuturor :)))

Daca nu e brokkoli, merge si cu conopida.