De szeretek főzni. Leginkább azt, amit én szeretek. És hát én nagyjából vegetáriánusnak születtem. Már gyerekkoromban is csak muszájból ettem meg a húst. Manapság is nagyon ritkán, és van, hogy olyankor jól is esik. Ha nem esik jól, nem eszem. Szóval így vagyok én zöldségszakács, biza.
S egyik nap azt mondtam ennek az én uramnak, hogy ha egy asszony igazán szereti az urát, akkor jól főz. No, mondta, csak éppen ezt meg ne írd. Miért? kérdeztem. Azért, mert nagyon sokan nem főznek jól, s lesz nagy felháborodás. Pedig megírom, mert ez úgy van. Először is, jól főz, mert szeretve főz. Mert amikor főz, akkor nem magára gondol, arra, hogy már megint itt vesztegeti hülyeségekkel az idejét a konyhában, ő, a lyukasharisnyás, retkes sarkú, ahelyett, hogy kultiválná magát kívül-belül, nem, ilyesmi nem fordul meg a fejében (egyébként igen, csak nem főzés közben), nem szórja bele az egómagvakat, hogy megkeserítse, elíztelenítse az ételt. Hanem örül a sok finomságnak, annak a pompának, amivel a zöldségek, a különféle ételek elkápráztatnak.
Látom a facebookon, hogy minél férfibbnak érzi magát egy férfi, annál nagyobb szalonnájú, kolbászú disznóvágásos képeket tesz ki az oldalára, főleg karácsony táján. Nos, hogy lehet egy ilyen férfit jól szeretni? És mi az, hogy jól szeretni? Ha megfőzőm neki a jó zsíros lében úszó kocsonyát? Néha igen. De hosszú távon finoman át lehet szoktatni a férfit. Azért írom így, mert azt látom, hogy a nők sokkal inkább hajlanak a kevesebb hús használata felé, mint a férfiak. A sok hústól a férfi előbb-utóbb jól megbetegszik. Legyen bár olyan erős gyomrú és fizikumú, mint egy bika, úgyis megbetegszik. Köszvényt kap. Ez a legkevesebb. Vagy szívinfarktust. Még sok minden egyebet is kaphat, de ez most nem jut eszembe. El lehet hinteni ezeket az információkat. No nem szeretkezés közben (az is csak mítosz, hogy szeretkezés közben érdemes puhítani a férfit, szeretkezés közben nem puhítani kell, hanem keményíteni, s utána békén hagyni, pont), hanem néha, amikor csak úgy könnyedén csicseregtek az ételekről. És valahogy úgy főzni, hogy legyen is hús, meg nem is. Ha nem kap húst, akkor édességet fog kérni. Nem szabad egyből megvonni tőle a tortát, de ha egyre ritkábban van a házban édesség, és ott, ahol egyébként az szokott állni toronyban, annak a helyén meg pergelt magok, gyümölcsök állnak, ezekhez fog hozzányúlni, amikor csak úgy nassolna.
Hihetetlennek tűnik? Pedig én ismerek pár családot, ahol ez a csoda megtörtént. Olyat is, ahol amiatt, mert valaki a családban megbetegedett és lassan mindannyian áttértek a szalmapityiről és a sültről egy nagyon egészséges életmódra, még a kávéról is leszokva, de olyat is, akiknél egyszerűen csak hatott az egyik fél a másikra, vagy csak a szeretet...?
