A blog ötlete egy erdélyi leánytól származott, aki Németországban ínyenckedik, amikor meglátogattam gyerekkori, jelenleg Bajorországban élő félig szász, félig magyar barátnőmet, aki amerikai gyömbér-pityóka krémlevessel várt. Ínymesternő blogot írunk hát, s mivel már nincs újat hozó blog a net alatt, úgy döntöttünk, az egyetlen rendszer az lesz, hogy magyarul írjuk, aztán, ha belefér az időnkbe, lefordítjuk néha más nyelvekre is. Ha koppintunk, odabiggyesztjük, kitől. Minden JÓT!

2011. július 14., csütörtök

aztabefinom rakott tök

és mondja a szomszédasszony, amikor tejért megyek, ahogy illik, hogy mi finomat főz, s mint mindig, általában felsorolja az egész hetet, inspiráljuk egymást, egymás szájában a nyálcsorgást.

és most megkaptam, végre, a Polcz Alaine szakácskönyvet. ismeri Editke Polcz Alaine-t? nagyon termékeny írónő....shja
hogy ragyog a szeme, miközben elnéz valahová, a háztető felé. s amint ott libegél valahol a háztető és a messzeség között az írónő szelleme, megtudom, hogy a szomszédasszony régi vágya volt megszerezni Polcz Alaine szakácskönyvét, mert az olyan. tudod. olyan más. nem is egyszerű szakácsköny, hanem életkönyv. ahogy kell. amilyennek lennie kell egy szakácskönyvnek. mert nem arról szól, hogy miből főzni, ha bőség van, hanem arról, hogy miből főzni még akkor is, ha nincs miből, mert főzni akkor is kell. és a szomszédasszony rakott tököt fog készíteni. az írónő receptje szerint.

s nehogy már én lemaradjak, vagy ott, a talpig csorgó megkívánásommal, pár nap múlva, vagyis ma, megkészítettem a rakott tököt. az eredeti recepthez képest, amit én már szájrúl szájra kaptam, annyi különbséggel, hogy az enyimben szója is van, és juhsajt és telemia.

nos, kb fél csupornyi aprócska szóját sós vízben megfőztem, amikor már majdnem kész volt, hozzáadtam a kockákra vágott tököt (egy tököt). a lábast kiprézliztem, beleöntöttem a szójás tököt, rávágtam egy jó szelet sajtot és egy jó szelet telemiát, rákarikáztam három főtt tojást, tetejére tejfölt, házitejről, jó bő tejjel. ja, és közibe margarint. tetejibe halványan prézlit. és gáttálimonáttá.

jó étvágyakat, betoppanó szomszédokat, vendégeket, jöjjenek hozzátok az emberek ajándéknak, ahogy Márkus magyarázta el a vendégvárás-járás művészetét.

(egyébként ma, amikor a nővéremtől kapott eperlekvárt egyedül akarta enni, én pedig nem akartam hagyni, bőszen rámkiáltott: én vagyok a te ajándékod és egyedül eszem :)))

legyünk egymás ajándékai és ne együnk egyedül, együnk együtt :)